Ebédidő

A képen látható bácsi a Notting Hill-en, a Portobello Road-on 

katonai relikviákat árul egy kis standon.

Itt éppen az ebédjét fogyasztja. A standja mellett üldögélve egy széken.

Szépen, nyugodtan.

A tálcájára a következő van írva:

"Closed for lunch."

Azóta, ha azt gondolom, hogy most nincs lehetőségem kikapcsolni, leülni egy pillanatra, hogy igyak egy pohár vizet, vagy hogy kifújjam magam egy kicsit, akkor eszembe juttatom ezt a bácsit.

A bácsit, aki a legnagyobb tömegben (potenciális vásárlók gyűrűjében) egyszerűen leült a kis standja mellé, levette a katonai sapkáját, elővette az ebédjét, és arra a fél órára nem foglalkozott semmivel, csak azzal, hogy jóllakjon!

Nekem leesett az állam, mikor megláttam a kis cetlijét!

Ha ő meg tudja csinálni, akkor mindenki!

Egy ebédidőnyi szusszanás mindenkinek jár!

És meg lehet oldani! A legszorítóbb határidők közepette is!

Mert fontos az, hogy minden nap adj magadnak időt, hogy megállj, 

hogy letojd a világot egy kicsit, és hogy töltekezz!

Tartsd magad fontosnak annyira, hogy megengedd magadnak azt a kis szünetet!