2021. február 27., szombat

Magyarországi török fürdők története és szerepe a magyar fürdőkultúrában 1. rész

A tavalyi év számomra nem csak a járványról szólt, hanem arról is, hogy az IWI Nemzetközi Fitness Iskola Spa Manager tanfolyamának lezárásaként megírjam a szakdolgozatomat. Témául a magyarországi törökkori fürdőemlékeket választottam. 
Kihívás volt, de nagyon élveztem, és rengeteg új információra bukkantam a kutakodásaim során, és mondhatom, hogy az írás folyamán sokkal közelebb kerültem ahhoz, hogy miért is olyan fontos a fürdőzés, mint szociokulturális esemény.
Így arra gondoltam, hogy részleteiben megosztom veletek itt a blogon is a dolgozatot, hátha találtok benne Ti is olyan elemeket, ami megdobbantja a szíveteket.
Fogadjátok hát szeretettel ennek a sorozatnak az első részét!

1. Bevezetés

Budapest fürdőváros! Már 86 éve, hogy 1934-ben fővárosunk méltán nyerte el ezt a megtisztelő címet. Büszkék vagyunk erre mi, magyarok, és tudják ezt rólunk a turisták is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a minden második Budapestre érkező turista ellátogat valamelyik fővárosi fürdőnkbe. A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (továbbiakban BGYH) forgalmi adatai is azt támasztják alá, hogy újabb fénykorát éli a fürdőélet a fővárosban (legalábbis 2020. márciusát megelőző időszakra ez mindenképp igaz volt):

2018-ról 2019-re a BGYH üzemeltetésében működő fürdők, strandok és uszodák bevételei 20%-kal nőttek.

Tudjuk, hogy a mai fürdőzési kultúra alapjait a rómaiak fektették le, az általuk használt therma-k és balnea-k alapozták meg a ma is élő szokásainkat. De sejthető, hogy a magyar fürdőkultúrához nagyban hozzájárult az oszmán hódoltság kora is.

De mit is köszönhetünk pontosan a törököknek? Mennyiben változtatták meg a magyar szokásokat a fürdőzés tekintetében? Mit hagytak hátra? Miért építettek egyáltalán fürdőket? Mi az, ami belőlük itt maradt, és még most is használunk? Tudjuk-e egyáltalán, hogy mit is jelent pontosan a „törökfürdő” kifejezés? Mennyire fajsúlyos a budai török fürdők szerepe a BGYH működtetésén belül? Kihasználják-e a ma is üzemelő török fürdők a történelmi hagyatékot, amit képviselnek? Milyen akadályai és lehetőségei vannak egyáltalán ennek?

Ebben a szakdolgozatban ezekre a kérdésekre keresem a választ, főleg azért, mert az a felvetésem, hogy ezt az egyedülálló történelmi és kulturális hagyatékot nem használjuk ki annyira, és nem építünk rá turisztikai szempontból úgy, ahogyan lehetne.


A Rudas fürdőben található Zsolnay falikép 

(Tervező: Krajcsovics Károly 2015)


 
2. A magyar fürdőkultúra történelmi áttekintése

Amennyiben meg akarjuk érteni, hogy a fürdőkultúra szempontjából mit köszönhetünk a törököknek, meg kell vizsgálnunk azt is, hogy mit találtak a korabeli Magyar Királyság területén, mikor részben elfoglalták azt a XVI. században. Valamint azt is, hogy hogyan alakult a magyar fürdőélet történelme a hódoltság időszakát követően.


2.1. Magyar fürdőtörténelem a török kor előttről01

A Kárpát-medence, mint földrajzi egység, geológiailag a Pannon-medence területével azonos, melynek különlegessége, hogy vékonyabb a földkéreg. Ennek köszönhetően ez a terület bővelkedik termál- és ásványvizekben.02

A római provinciák a Pannon medence nagy részére kiterjedtek, és már a rómaiak is előszeretettel élvezték az itt fellelhető termálvizek jótékony hatását. Több híres fürdő- és gyógyhelyet is létesítettek ezen a területen, mint például Aquincum, Tác, Kékkút.03


Az Aquincumi fürdő

Egyes források szerint04 Árpád népe előszeretettel fürdött, és sokat adott testének ápolására. Őseink vélhetően még a finnugor népekkel történő együttélés során sajátították el például a szaunázás szokását05. Magyar őseink a nyereg alatt hordtak magukkal bőrkádat, mely lehetőséget biztosított nekik, hogy egy-egy harc után vagy a vándorlás közben megpihenve lemoshassák magukat06. Ezekről a „pogány eredetű szokásokról” akkor sem mondtak le, mikor gyökeret eresztve a Kárpát-medencében, a „keleti” múltat hátrahagyva, „nyugat” és a kereszténység felé fordult az ország.

Mint a történelem órákon tanultuk, Árpád-házi királyaink a törvények erejével bírták rá a magyarságot, hogy a pogány szokások helyett a kereszténységet válasszák - ezzel erősítve a nyugat felé fordulás és a végleges letelepedés szándékát. Ennek egyik momentuma például (a fürdőzés isteneinek imádását gátolván) ami Szent László király (1077-1095) törvényeiben szerepel: aki pogány szokás szerint forrásnál áldozatot mutat be, annak egy ökör a büntetése.

A pogány szokások tehát idővel kikoptak ugyan, de vélhetőleg a Magyar Királyság területén soha nem terjedt el úgy a középkori Európa udvaraira jellemző „fürdetlen test kultusza”, mint például Franciaországban.
 
Egy 1015-ös adománylevélből tudjuk, hogy a pécsváradi bencés kolostorban már akkor működött nyilvános fürdő.
 
III. Béla (1172-1196) felesége, Antiochiai Anna, Balnea Communist vagyis közfürdőt alapított. 
 
Lübecki Arnold, Barbarossa Frigyes, német-római császár (1122-1190) krónikása, megemlékezett a Magyar királyság gyógyvizeiről.  
 
1211-ben egy oklevél is említi a budai meleg vizes forrásokat. 
 
Az első budai kór- és szegényházat amely, a középkor végéig működött, IV. Béla (1235-1270) építtette nővére, Szent Erzsébet tiszteletére. A nevezetes Szent Erzsébet ispotályt, mely valószínűleg a mai Rudas fürdő közelében állt, a legenda úgy említi, mint „Szent Erzsébet Ispotálya a Zent Gelyért hegye alatt”. 

Szent Erzsébet beteget fürdet
 
1330-as években a betegápolással foglalkozó Szent Lélek Lovagrend épített ispotályt a mai Lukács fürdő környékén.
 
Zsigmond király (1387-1437) idején a budai fürdők már erőteljesebb virágzásnak indultak. Az ő uralkodása idején vált Buda igazi királyi székhellyé. A város fejlődése felpezsdítette a kor fürdőkultúráját is. 1433-ban a Burgundiai herceg tanácsosa méltatja a budai várhegy oldalában lévő fürdők hatását: „a várhegy falain kívül igen szép meleg fürdők vannak”.
 
Bonfini Magyarország Története című művében leírja Mátyás király (1458-1490) palotáját Budán: „Több részen, alkalmatos helyen hideg és melegvizes fürdőszobák találhatók.” 
 
A mai Rác-fürdő elődjét, Mátyás korában, királyi-fürdőként említették, mert a király rendeletére fedett folyosó kötötte össze a fürdőt a palotával. 
 
Mátyás udvari csillagásza, a mindennapi élet jobbítása céljából, szülővárosa polgárainak (Königsberg) írt művében közli olvasóival, hogy „a nehéz munkát végző személynek kik, gyakran megizzadnak a melegvizes fürdő ajánlatos”
 
Ebben az időben kiadott Budai Törvény-könyv külön fejezetben említi a fürdőket, megállapítva, hogy a nyilvános fürdőhelyek a társadalmi érintkezés jelentős színhelyei. 
 
Oláh Miklós - esztergomi érsek - Hungaricájában a mai Lukács fürdő környékét így mutatja be az 1530-as években.
"A Duna partján hévizek buzognak fel, a testi betegségben különösen a keléses és gennyes fertőzésben szenvedők számára nagyon jók. Vannak más fajták is melyben, úszhatsz is ezeket Királyfürdőnek, nevezik… Óbuda mezővárosban található a Szentlélek Ispotályit gyógyhatású vizek törnek a felszínre. Kissé távolabb Buda felé van Szent Háromság vagy Felhéviz mezővárosa melnek hőforrásai ugyan a szabad ég alatt, vannak de csudamód gyógyító erjüek. Itt fürödnek a földmüvesek és a szőlőmunkások úgy, hogy csak a fejük, látszik ki a vízből.”
 
Már a XIII. századból vannak adatok mesterséges polgári fürdőkről is, melyek közfürdők voltak, és a városi lakosság tulajdonában álltak (a királytól kapva fürdőtartási jogot) például Nagybánya, Győr, Esztergom, Pozsony, Lőcse. A XVI. századtól sokasodtak a fürdőalapítások, főleg a kereskedelemből, iparból és bányászatból élő városokban.
 
 
A XV. században a fürdők rendszerint egy helységből álltak, ott öltöztek, vetkőztek, és rendszerint fa dézsákban vagy téglából épített kádakban történt a fürdőzés.
Dr. Bencze József
A magyar nép mesterséges gyógyfürdőiről, a füstölésről és gőzölésről készített tanulmányában a fürdők három típusát különbözteti meg (a középkor végére ezek már kialakultak):
  • házilag készített fürdők (kád fürdők tulajdonképpen)
  • a mesterséges polgári fürdők
  •  természetes gyógyfürdők, melyek a társadalmi élet színterei is voltak.
A kádfürdők elkészítésénél a korra jellemző volt, hogy gyógynövényeket használtak hozzájuk, például a bodzavirágot, zsályát, csalánt, de ezen kívül különböző varázsigéket is mormoltak készítésük közben, melyeknek szintén nagy jelentőséget tulajdonítottak. Ezeket olyan betegségek kezelésére használták, mint a himlő, az ótvar, a Szent Antal tüze, a hideglelés vagy a csömör.
 
A "fürdős szakmáról", mint elismert foglalkozásról a XV. századból vannak már írásos emlékek, melyek szerint a fürdősök fürdővel és más gyógyító szerekkel kezelték betegeiket, de hajnyírással és körömvágással is foglalkoztak. Mint minden mesterséget, a fürdős mesterséget is tanulni kellett. Eszerint voltak fürdős inasok is, kiknek ha elérkezett a felszabadulás ideje, "remeket kellett készíteniük". A XVI. századtól megalakuló fürdős céhek biztosan német mintára jöttek létre.
A fürdős mesterek különböző mesterséges fürdőket készítettek, és azok idejét, hasznát javasolták, köpölyöztek, eret vágtak és bizonyos betegségek esetében különféle „kenéseket”, azaz masszázst alkalmaztak, melyekhez maguk készítették az aromás és illatos keneteket07.
 
Mindezek alapján kijelenthetjük tehát, hogy mikorra a törökök elfoglalták az ország egy részét a XVI. században, már igencsak kialakult fürdőkultúrával találkozhattak nálunk, mely nagyban különbözött az övéktől.


Jegyzetek

01 Wirth István: Fürdőkultúra című könyve alapján 4. fejezet (Szent István Egyetem 2011.)

02 ''Jöjjön e forráshoz, egészséget lel itt.” Gyógyító vizek és fürdőkultúra Kiállítás katalógus, Előszó, Dr Vagra Csaba 2016. április 27. – 2017. március 31.

03 A Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár, 2015)Horváth Szilvia: Pannóniai gyógyfürdők

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SOMO_Sk_2015_A_Furdoelet_Es_Egeszseg/?pg=0&layout=s&fbclid=IwAR0B_OvH7s_g_uj8p2NC2CCPg6kOdvQ80jHtf8Grr_yOvq8VFhy8FPlO8o4

04 Buza Péter Fürdőző Budapest (Holnap Kiadó, 2006)

05 Wirth István Fürdőkultúra (4. fejezet) Szent István Egyetem 2011.

06 Buza Péter Fürdőző Budapest (Holnap Kiadó, 2006)

07 Dr. Bencze József A magyar nép mesterséges gyógyfürdőiről, a füstölésről és gőzölésről, Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959) https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_ORVO_OK_1959_012/?query=SZO%3D(sarva*)&pg=12&layout=s


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése