A tavalyi év számomra nem csak a járványról szólt, hanem arról is, hogy az IWI Nemzetközi Fitness Iskola Spa Manager tanfolyamának lezárásaként megírjam a szakdolgozatomat. Témául a magyarországi törökkori fürdőemlékeket választottam.
Kihívás volt, de nagyon élveztem, és rengeteg új információra bukkantam a kutakodásaim során, és mondhatom, hogy az írás folyamán sokkal közelebb kerültem ahhoz, hogy miért is olyan fontos a fürdőzés, mint szociokulturális esemény.
Így arra gondoltam, hogy részleteiben megosztom veletek itt a blogon is a dolgozatot, hátha találtok benne Ti is olyan elemeket, ami megdobbantja a szíveteket.
Fogadjátok hát szeretettel ennek a sorozatnak az első részét!
1. Bevezetés
Budapest fürdőváros!
Már 86 éve, hogy 1934-ben fővárosunk méltán nyerte el ezt a
megtisztelő címet. Büszkék vagyunk erre mi, magyarok, és tudják
ezt rólunk a turisták is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy
a minden második Budapestre érkező turista ellátogat valamelyik
fővárosi fürdőnkbe. A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.
(továbbiakban BGYH) forgalmi adatai is azt támasztják alá, hogy
újabb fénykorát éli a fürdőélet a fővárosban (legalábbis
2020. márciusát megelőző időszakra ez mindenképp igaz volt):
2018-ról 2019-re a BGYH
üzemeltetésében működő fürdők, strandok és uszodák
bevételei 20%-kal nőttek.
Tudjuk,
hogy a mai fürdőzési kultúra alapjait a rómaiak fektették le,
az általuk használt therma-k
és balnea-k
alapozták meg a ma is élő szokásainkat. De sejthető, hogy a
magyar fürdőkultúrához nagyban hozzájárult az oszmán hódoltság
kora is.
De
mit is köszönhetünk pontosan a törököknek? Mennyiben
változtatták meg a magyar szokásokat a fürdőzés tekintetében?
Mit hagytak hátra? Miért építettek egyáltalán fürdőket? Mi
az, ami belőlük itt maradt, és még most is használunk? Tudjuk-e
egyáltalán, hogy mit is jelent pontosan a „törökfürdő”
kifejezés? Mennyire fajsúlyos a budai török fürdők szerepe a
BGYH működtetésén belül? Kihasználják-e a ma is üzemelő
török fürdők a történelmi hagyatékot, amit képviselnek?
Milyen akadályai és lehetőségei vannak egyáltalán ennek?
Ebben
a szakdolgozatban ezekre a kérdésekre keresem a választ, főleg
azért, mert az a felvetésem, hogy ezt az egyedülálló történelmi
és kulturális hagyatékot nem használjuk ki annyira, és nem
építünk rá turisztikai szempontból úgy, ahogyan lehetne.
A Rudas fürdőben található Zsolnay falikép
(Tervező:
Krajcsovics Károly 2015)
2. A magyar
fürdőkultúra történelmi áttekintése
Amennyiben meg akarjuk
érteni, hogy a fürdőkultúra szempontjából mit köszönhetünk a
törököknek, meg kell vizsgálnunk azt is, hogy mit találtak a
korabeli Magyar Királyság területén, mikor részben elfoglalták
azt a XVI. században. Valamint azt is, hogy
hogyan alakult a magyar fürdőélet történelme a hódoltság
időszakát követően.
2.1. Magyar
fürdőtörténelem a
török kor előttről01
A Kárpát-medence, mint
földrajzi egység, geológiailag a Pannon-medence területével
azonos, melynek különlegessége, hogy vékonyabb a földkéreg.
Ennek köszönhetően ez a terület bővelkedik termál- és
ásványvizekben.02
A római provinciák a
Pannon medence nagy részére kiterjedtek, és már a rómaiak is
előszeretettel élvezték az itt fellelhető termálvizek jótékony
hatását. Több híres fürdő- és gyógyhelyet is létesítettek
ezen a területen, mint például Aquincum, Tác, Kékkút.03
Az Aquincumi fürdő
Egyes források szerint04
Árpád népe előszeretettel fürdött, és sokat adott testének
ápolására. Őseink vélhetően még a finnugor népekkel történő
együttélés során sajátították el például a szaunázás
szokását05. Magyar őseink a nyereg alatt hordtak
magukkal bőrkádat, mely lehetőséget biztosított nekik, hogy
egy-egy harc után vagy a vándorlás közben megpihenve lemoshassák
magukat06. Ezekről a „pogány eredetű szokásokról”
akkor sem mondtak le, mikor gyökeret eresztve a Kárpát-medencében,
a „keleti” múltat hátrahagyva, „nyugat” és a kereszténység
felé fordult az ország.
Mint a történelem
órákon tanultuk, Árpád-házi királyaink a törvények erejével
bírták rá a magyarságot, hogy a pogány szokások helyett a
kereszténységet válasszák - ezzel erősítve a nyugat felé
fordulás és a végleges letelepedés szándékát. Ennek egyik
momentuma például (a fürdőzés isteneinek imádását gátolván)
ami Szent László király (1077-1095) törvényeiben szerepel: aki
pogány szokás szerint forrásnál áldozatot mutat be, annak egy
ökör a büntetése.
A pogány szokások tehát
idővel kikoptak ugyan, de vélhetőleg a Magyar Királyság
területén soha nem terjedt el úgy a középkori Európa udvaraira
jellemző „fürdetlen test kultusza”, mint például
Franciaországban.
Egy 1015-ös
adománylevélből tudjuk, hogy a pécsváradi bencés kolostorban
már akkor működött nyilvános fürdő.
III. Béla (1172-1196)
felesége, Antiochiai Anna, Balnea Communist vagyis közfürdőt
alapított.
Lübecki Arnold,
Barbarossa Frigyes, német-római császár (1122-1190) krónikása,
megemlékezett a Magyar királyság gyógyvizeiről.
1211-ben egy oklevél is
említi a budai meleg vizes forrásokat.
Az első budai kór- és
szegényházat amely, a középkor végéig működött, IV. Béla
(1235-1270) építtette nővére, Szent Erzsébet tiszteletére. A
nevezetes Szent Erzsébet ispotályt, mely valószínűleg a mai
Rudas fürdő közelében állt, a legenda úgy említi, mint „Szent
Erzsébet Ispotálya a Zent Gelyért hegye alatt”.
Szent Erzsébet beteget fürdet
1330-as években a
betegápolással foglalkozó Szent Lélek Lovagrend épített
ispotályt a mai Lukács fürdő környékén.
Zsigmond király
(1387-1437) idején a budai fürdők már erőteljesebb virágzásnak
indultak. Az ő uralkodása idején vált Buda igazi királyi
székhellyé. A város fejlődése felpezsdítette a kor
fürdőkultúráját is. 1433-ban a Burgundiai herceg tanácsosa
méltatja a budai várhegy oldalában lévő fürdők hatását: „a
várhegy falain kívül igen szép meleg fürdők vannak”.
Bonfini Magyarország
Története című művében leírja Mátyás király (1458-1490)
palotáját Budán: „Több részen, alkalmatos helyen hideg és
melegvizes fürdőszobák találhatók.”
A mai Rác-fürdő
elődjét, Mátyás korában, királyi-fürdőként említették,
mert a király rendeletére fedett folyosó kötötte össze a fürdőt
a palotával.
Mátyás udvari
csillagásza, a mindennapi élet jobbítása céljából, szülővárosa
polgárainak (Königsberg) írt művében közli olvasóival, hogy „a
nehéz munkát végző személynek kik, gyakran megizzadnak a
melegvizes fürdő ajánlatos”.
Ebben az időben kiadott
Budai Törvény-könyv külön fejezetben említi a fürdőket,
megállapítva, hogy a nyilvános fürdőhelyek a társadalmi
érintkezés jelentős színhelyei.
Oláh Miklós -
esztergomi érsek - Hungaricájában a mai Lukács fürdő környékét
így mutatja be az 1530-as években.
"A Duna partján
hévizek buzognak fel, a testi betegségben különösen a keléses
és gennyes fertőzésben szenvedők számára nagyon jók. Vannak
más fajták is melyben, úszhatsz is ezeket Királyfürdőnek,
nevezik… Óbuda mezővárosban található a Szentlélek Ispotályit
gyógyhatású vizek törnek a felszínre. Kissé távolabb Buda felé
van Szent Háromság vagy Felhéviz mezővárosa melnek hőforrásai
ugyan a szabad ég alatt, vannak de csudamód gyógyító erjüek.
Itt fürödnek a földmüvesek és a szőlőmunkások úgy, hogy csak
a fejük, látszik ki a vízből.”
Már a XIII. századból
vannak adatok mesterséges polgári fürdőkről is, melyek közfürdők
voltak, és a városi lakosság tulajdonában álltak (a királytól
kapva fürdőtartási jogot) például Nagybánya, Győr, Esztergom,
Pozsony, Lőcse. A XVI. századtól sokasodtak a fürdőalapítások,
főleg a kereskedelemből,
iparból és bányászatból élő városokban.
A
XV. században a fürdők rendszerint egy helységből álltak, ott
öltöztek, vetkőztek, és rendszerint fa dézsákban vagy téglából
épített kádakban történt a fürdőzés.
Dr. Bencze József A
magyar nép mesterséges gyógyfürdőiről, a füstölésről és
gőzölésről
készített
tanulmányában a fürdők három típusát különbözteti meg (a
középkor végére ezek már kialakultak):
- házilag készített
fürdők (kád fürdők tulajdonképpen)
- a mesterséges polgári
fürdők
- természetes gyógyfürdők, melyek a
társadalmi élet színterei is voltak.
A kádfürdők
elkészítésénél a korra jellemző volt, hogy gyógynövényeket
használtak hozzájuk, például a bodzavirágot, zsályát, csalánt,
de ezen kívül különböző varázsigéket is mormoltak készítésük
közben, melyeknek szintén nagy jelentőséget tulajdonítottak.
Ezeket olyan betegségek kezelésére használták, mint a himlő, az
ótvar, a Szent Antal tüze, a hideglelés vagy a csömör.
A
"fürdős szakmáról", mint elismert foglalkozásról a
XV. századból vannak már írásos emlékek, melyek szerint a
fürdősök fürdővel és más gyógyító szerekkel kezelték
betegeiket, de hajnyírással és körömvágással is foglalkoztak.
Mint minden mesterséget, a fürdős mesterséget is tanulni kellett.
Eszerint voltak fürdős inasok is, kiknek ha elérkezett a
felszabadulás ideje, "remeket kellett készíteniük". A
XVI. századtól megalakuló fürdős céhek biztosan német mintára
jöttek létre.
A
fürdős mesterek különböző mesterséges fürdőket készítettek,
és azok idejét, hasznát javasolták, köpölyöztek, eret vágtak
és bizonyos betegségek esetében különféle „kenéseket”,
azaz masszázst alkalmaztak, melyekhez maguk készítették az aromás
és illatos keneteket07.
Mindezek alapján kijelenthetjük tehát, hogy mikorra a törökök
elfoglalták az ország egy részét a XVI. században, már igencsak kialakult
fürdőkultúrával találkozhattak nálunk, mely nagyban
különbözött az övéktől.
Jegyzetek01
Wirth István: Fürdőkultúra
című könyve
alapján 4. fejezet (Szent István Egyetem 2011.)
02
''Jöjjön e forráshoz, egészséget lel itt.” Gyógyító vizek
és fürdőkultúra Kiállítás katalógus, Előszó, Dr Vagra Csaba
2016.
április 27. – 2017. március 31.
03
A
Fürdőélet és egészségturizmus a Dunántúlon az ókortól
napjainkig című konferencia tanulmánykötete (Kaposvár,
2015)Horváth Szilvia: Pannóniai gyógyfürdők
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SOMO_Sk_2015_A_Furdoelet_Es_Egeszseg/?pg=0&layout=s&fbclid=IwAR0B_OvH7s_g_uj8p2NC2CCPg6kOdvQ80jHtf8Grr_yOvq8VFhy8FPlO8o4
04
Buza Péter Fürdőző Budapest (Holnap Kiadó, 2006)
05
Wirth István Fürdőkultúra (4. fejezet) Szent István Egyetem
2011.
06
Buza Péter Fürdőző Budapest (Holnap Kiadó, 2006)
07
Dr.
Bencze József A magyar nép mesterséges gyógyfürdőiről, a
füstölésről és gőzölésről, Az
Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest,
1959)
https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_ORVO_OK_1959_012/?query=SZO%3D(sarva*)&pg=12&layout=s
