2013. december 11., szerda

Főzz krémet magadnak!

Volt már itt a blogon étel-recept, és testradír recept is, de most kicsit ismeretlenebb fába vágtam azt a bizonyos fejszét. Testápolót készítettem, itthon.
A dolog, legalábbis ez a recept, nem olyan bonyolult, mint amilyennek én előzőleg gondoltam, szóval vágjatok bele Ti is nyugodtan!

Íme a végeredmény
és a még "nyers" kakaóvaj

A hozzávalók:
20g finomítatlan kakaóvaj (én organikus, sötétbarnát szereztem be)
10g sheavaj
20g kókuszzsír
2g E-vitamin (neten és egyes bioboltokban lehet kapni kozmetikai használatra valót)

Olvadóban a hozzávalók

Elkészítés:
Gőz fölött összeolvasztjuk a kakaóvajat, a shevajat és a kókuszzsírt.
Mikor teljesen meg-, és összeolvadtak, akkor levesszük a gőzről, és hozzáadjuk az E-vitamint is.
Ha szeretnénk, akkor lehet hozzáadni pár csepp illóolajat is. (én 100%-os, természetes narancs illóolajat használtam)
Kicsit hagyjuk hűlni, és időről-időre habverővel keverjük meg alaposan. Nekem nagyon bevált a kicsi, kézi tejhabosító.

Teljesen összeolvadva, 
ilyenkor kell levenni a gőzről

Az eredeti receptben azt javasolják, hogy akkor kell keverni, amikor már kocsonyásodni kezd. Az az igazság, hogy a kocsonyásodás nekem csak pár óra múlva következett be, és mivel ennyit nem tudtam várni, inkább előbb kavartam, amennyit tudtam.
Az eredmény nagyon fincsi:
Mennyeien kakaós illatú testkrém! Az állaga nem folyós, de nekem nem is lett teljesen kemény sem. Amikor a tenyeredbe veszel egy kis mennyiséget, az szinte azonnal finoman olajosan olvadni kezd, és gazdagon táplálja a bőrt.
Csak ajánlani tudom!

A krém

A receptet Lukréciától lestem el.
A hozzávalókat pedig a Natúrkencétől szereztem be.




2013. november 27., szerda

"Mindentbele" leves, avagy a Minestrone magyarul

Nem vagyok egy konyhatündér, de néha elkap az ihlet, és akkor egész finom dolgokat tudok összehozni.
A legutóbbi ilyen főzőcském eredményét Ákos (Férj) és én két napig ettük boldogan. Igen, két napig, mert a most következő ételt lehetetlenség (vagy én nem vagyok még elég jó szakács) elkészíteni 2 főre.
Rengeteg zöldség kell bele ugyanis, és könnyen elszalad az ember lányával a ló.


Recept következik, de kicsit lazán kezelve. főleg, hogy a Minestrone leves eredetileg a szegények vagy özvegyasszonyok levese volt Itáliában, ők pedig mindig azt főzték bele, amit éppen otthon találtak.

Az enyémbe most ezek kerültek:
3 kicsi fej hagyma
3 pici krumpli
1 kis fej karfiol
1 karalábé
4-5 káposztalevél
3-4 répa
(vettem cukkinit is, de a felaprított zöldségek mennyisége láttán azt már nem raktam bele)
1 paradicsom-paszta, de elfér benne 2 is!
só, bors, bazsalikom, petrezselyem

Elkészítés:
A felkockázott hagymát megfuttatjuk olívaolajon, majd rádobjuk a paradicsompasztát és a felaprított zöldségeket (a cukkinit elég később), majd felöntjük vízzel, úgy hogy jól ellepje a zöldségeket.
És megfőzzük! Ízlés szerint sóval, borssal ízesítjük. Bazsalikommal és/vagy petrezselyemmel, no meg persze reszelt sajttal érdemes megszórni egy-egy adagot a tálalásnál.
Ennyire nagyon egyszerű. :-)

Mivel az étel-fotózás képességét még nem fejlesztettem tökélyre, inkább gyűjtöttem egy pár képet kedvcsinálásképpen.





Képek forrása: Pinterest







2013. november 23., szombat

Advent, készülődj!

Hihetetlen, milyen gyorsan elrepült ez az év...
Talán a szokatlanul enyhe idő, talán a sok munka, vagy egyéb elfoglaltságok miatt, de sem nekem, sem a megkérdezett ismerősöknek nincs még karácsonyi hangulata.
Pedig jövő vasárnap már Advent első vasárnapja lesz! Megkezdődik a felkészülés időszaka.
A Nagymamám közvetlenül az adventi koszorú első gyertyájának meggyújtása után maratoni mézeskalács-zserbó-aprósütemény gyártásba szokott kezdeni, amit szinte csak december 24-én hagy abba, amikor már az egész család kipukkadt az isteni finomságoktól.
Egy kedves kolléganőm ilyenkor kezdi el saját kezűleg megvarrni az ajándékokat a család kisebb és nagyobb tagjainak.
Anyukám az év más időszakaiban nem, de Adventkor minden reggel elmegy a reggeli misére.
Egy barátnőm elkezdi őrülten róni a bevásárlóközpontokat és vásárokat, hogy mindenkinek megtalálja a megfelelő ajándékot. Rendszerint persze mindennel végeznie csak 23-án sikerül.

Mindenki más módot választ a készülődésre, de november végén - december elején mindenkinek az a fő célkitűzése, hogy ne fáradtan essen be a fa alá ünnepelni, hanem méltó módon készüljön fel az Ünnepre.

Gyerekkoromban én mindig kaptam Adventi-kalendáriumot. A család egy gyereket hogy is tudna ennél jobban az ünnepre várakozás örömére tanítani?

Klasszikus, csokoládét rejtő kalendárium

De nem csak a gyerekeknek lehet, és nem csak csokoládét rejtő Adventi-kalendáriumuk!
Gyűjtettem egy pár képet, hogy segítsek magamnak, és talán Nektek is:
hangolódni, gyönyörködni, netán kedvet csinálni egy-egy ötlet megvalósításához. (Még nincs késő!)
Némelyik dekorációnak sem utolsó!

egy-egy kedves gondolatot rejtve

fémvödrökkel 

nagyobb ajándékoknak

faágon kis csomagokat lógatva

fémdobozokban

bezsákolva


papírtasakokban

varrott zsákok a fenyőfán...

...vagy épp egy létrán

És végül egy igazi wellness-kalendárium a The Body Shop-tól.
Bogishop-ban 15.990.- Ft-ért tudtok lecsapni rá.



Képek forrása: Pinterest



2013. november 1., péntek

Víz, víz, kókuszvíz

A Balin eltöltött idő egyik nagy élménye volt számomra a kókuszvíz felfedezése.
Volt alkalmam már korábban is megkóstolni, de csak dobozos formájában.
Úgy is finom.
De az, mikor látod, hogy a bozótvágó késre emlékeztető eszközzel törik fel neked, és utána frissen kortyolod ezt az istenien friss nedűt, az fantasztikus!

Érkezik a frissen szedett fiatal kókusz

Lékelés

De mi is az a kókuszvíz?
A fiatal, még éretlen kókuszdió belsejében lévő, víz-tiszta folyadék.
Ha ezt a kókuszdiót nem szednék le a fáról, akkor - körülbelül 3 hónap alatt - beérne, és ez a víz zsírrá alakulna benne. Ez alatt a 3 hónap alatt keményedik meg a héj belső falán lévő fehér rész is (ami a fiatal kókuszdióban még hártyaszerű réteg), mellyel mi itthon kókuszreszelék formájában találkozunk.
Ez a kicsit furcsa állagú belső, hártyás réteg viszont a fiatal kókuszdióból egy kanállal könnyen kikaparható és fogyasztható.

Fiatal kókuszdiók a pálmán...

...és a kosárban

A kókuszvíz íze üdítően friss, kissé zöldes, és csak kevéssé emlékeztet arra a kókusz-ízre, amit - szerintem - sokunk ízlelőbimbói megszoktak. Kicsit édeskés, lágyan fanyar, mégis semleges.
A legfrissítőbb folyadék, amit valaha kóstoltam!

Kortyolás

És rendkívül egészséges.
Hatékonyan hidratálja, lúgosítja és erősíti a szervezetet.
Normalizálja a bélflóra állapotát, segíti az emésztést és a vese működését. Egy Fülöp-Szigeteken végzett kutatás például kimutatta, hogy olyan, vesekővel rendelkező páciensek esetében, akik hetente háromszor fogyasztottak friss kókuszvizet, a vesekő mérete és a sebészeti beavatkozás szükségessége csökkent.


Tálalva

Itt látható a fiatal kókusz belseje is

Sportoláshoz kifejezetten ajánlott, mert természetes izotóniás ital. Ez azt jelenti, hogy olyan folyadék, mely az emberi sejtekben és vérben lévő sótartalommal megegyező mennyiséggel rendelkezik. Mivel sportolás közben az intenzív izzadással testünk folyadékot és sót is veszít, ezt pótolnunk kell. Sportorvosok szerint ezt az elvesztett folyadékmennyiséget az ásványvízzel ugyan pótolhatjuk, de a sóveszteséget nem a megfelelő mennyiségben. Az izotóniás italok segítségével viszont igen.
Ugyanakkor fontos tudni, hogy mindazok számára, akik komolyan sportolnak, a kókuszvíz csak egy kiegyensúlyozott, tápláló étkezési rendszer kiegészítője lehet.
Én például egy-egy jógaóra után egy dobozos kókuszvízzel, és egy könnyű reggelivel ajándékozom meg magam, de biztos vagyok benne, hogy a jóga oktatóim nem ezen élnek egész nap.
Sportolást követően azért is ajánlott, mert csökkenti az izomlázat.

Itthon sajnos nem fogunk fiatal kókuszt találni, az érettet is csak ritkán lehet fellelni.
De bioboltokban találkozhattok "palackozott" kókuszvízzel:

GoCoco kókuszvíz

Ezt a márkát annak ajánlanám, akinek a tiszta kókuszvíz íze túl egyszerű, és jobban szereti a kifejezetten édes ízt. Hozzáadott cukrot ez az ital sem tartalmaz, de természetes aromákkal megspékelték, így kissé mogyorós, jóval édesebb, mint az eredeti.

Cocomas kókuszvíz


A frissen lékelt kókuszdióból szürcsölt víz frissebb ugyan, mint mikor a dobozból iszod, és hiányzik mellé a tenger morajlása is.... de a Cocomas kókuszvíz ízélménye majdnem teljesen olyan.

Képek forrása: saját és pinterest, valamint a dobozolt kókuszvizek forgalmazóinak weboldala.






2013. szeptember 25., szerda

Hétköznapi kényeztetés

Már szerda van! A munkahét nagy részén túl vagy már!
Munka után hazafelé vegyél egy-két finom gyümölcsöt! Otthon készíts belőlük finom gyümölcs-salátát, és egy kellemes fürdőzés közepette majszolgasd el!
Csak úgy, mert megérdemled!







2013. szeptember 14., szombat

Bali, Shorea Beach Resort I.

Az istenek szigete, a nyugalom földje.
Ezt a bejegyzést Bali egyik eldugott kis csücskéből írom. Körülöttem a természet. Úgy igazán.



A hotel ugyanis az Bali Barat Nemzeti Parkon belül, egy félszigeten helyezkedik el.
Megközelíteni nem is lehet a szigetről, nincs épített út. Egy kis hajóval hoznak ide minden látogatót, nincs is itt más, csak a hotel alkalmazottai és vendégei. Na meg az állatok.


Tőlem öt méterre, egy fa alatt egy őz pihen, a fekete majmok éppen befejezték egymás kurkászását, és eltűntek, a szürke majmok épp azt lesik valahol bujkálva, hogy mikor hagyjuk óvatlanul nyitva a bungaló ajtaját, hátha találhatnak bent némi finomságot. A különböző méretű és fajtájú gyíkok mára befejezték a sütkérezést, mert a nap már elbújt a dombok mögött. A vaddisznók még nem mutatkoztak. A hangyák meg... nos igen, hááát ők jönnek-mennek.
A tenger pedig szüntelenül hullámzik és megnyugtatóan morajlik.



Bali, első lecke: tanuld meg elfogadni és tisztelni, hogy egy vagy, de nem az egyetlen, a Mindenség szépségei között.



2013. szeptember 7., szombat

Kedves kis virágom

Szeretem, ha van itthon virág a vázában. Jól érzem magam tőle.


És ha a virágot egy kedves öreg nénitől tudom megvenni valamelyik aluljáróban, az külön jó érzés.
Mert tudom, hogy Neki is segítettem.
Dupla öröm.



2013. július 17., szerda

Én, a séf

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én imádom Párizst, a párizsi hangulatokat és többnyire a francia filmeket is.


Lehet, hogy néha belemagyarázom, de Budapesten vannak olyan városrészek, utcácskák és apró szegletek, ahol ha megfordul az ember, kicsit Párizsban érezheti magát. Én imádom ezeket.
A Frankel Leó úton, a Le Biscuit Bistro is egy ilyen "trés-francais" hely, provanszt idéző hangulattal, francia ízekkel és francia filmek vetítésével.


Egy kisebb baráti társasággal itt néztük meg tegnap az Én, a séf (Comme un chef) című filmet, amit szeretettel ajánlok mindenkinek, aki könnyed szórakozásra vágyik. Tényleg ne számítsatok semmi komolyra! Egy édes kis francia limonádé ez a film.


Adott két szenvedélyes séf.
Az egyik egy nagyra becsült, de kissé befáradt hiresség, aki a főnökével küzd, és az étterme 3 csillagáért harcol.
A másik egy (látszólag) lúzer, akit folyton kirúgnak mindenhonnan, mert túl sok a furcsa ötlete, és rendkívül elhivatott az ízek harmóniája iránt. Ráadásul nemsokára apuka lesz.
Utóbbi rajongásig imádja az előbbit, illetve annak receptjeit.
Ők ketten találnak egymásra, és simítják el egymás életének - nagynak látszó - gubancait.


A film könnyedséggel és humorral emlékeztet arra (nekem ez nagyon jól jött tegnap) hogy csak szeretettel és elhivatottsággal érdemes csinálni mindent, amibe belefogunk.
Még akkor is, ha senki nem értékeli az ötleteinket.
Végül úgyis minden úgy alakul, ahogy a legjobb lesz nekünk. Bár benne van a pakliban, hogy az nem az lesz, amit mi korábban a legjobbnak gondoltunk, illetve amihez kézzel-lábbal ragaszkodtunk.

Szóval csak lazán, és sok szeretettel! :-)

Íme egy kis ízelítő a filmből:



Képek forrása: Le Bisciut facebook oldala, www.berlinale.de, www.frenchmovielover.blogspot.com

2013. július 14., vasárnap

Rózsás hangulatban

Ha épp nincs jó napod, ajándékozd meg magad egy szál - vagy akár egy csokor - virággal!
A virágoknak magas a derültségokozó-faktoruk, így gyűjtögettem mára egy pár rózsás képet.













Képek forrása: Pinterest