Lehet, hogy néha belemagyarázom, de Budapesten vannak olyan városrészek, utcácskák és apró szegletek, ahol ha megfordul az ember, kicsit Párizsban érezheti magát. Én imádom ezeket.
A Frankel Leó úton, a Le Biscuit Bistro is egy ilyen "trés-francais" hely, provanszt idéző hangulattal, francia ízekkel és francia filmek vetítésével.
Egy kisebb baráti társasággal itt néztük meg tegnap az Én, a séf (Comme un chef) című filmet, amit szeretettel ajánlok mindenkinek, aki könnyed szórakozásra vágyik. Tényleg ne számítsatok semmi komolyra! Egy édes kis francia limonádé ez a film.
Adott két szenvedélyes séf.
Az egyik egy nagyra becsült, de kissé befáradt hiresség, aki a főnökével küzd, és az étterme 3 csillagáért harcol.
A másik egy (látszólag) lúzer, akit folyton kirúgnak mindenhonnan, mert túl sok a furcsa ötlete, és rendkívül elhivatott az ízek harmóniája iránt. Ráadásul nemsokára apuka lesz.
Utóbbi rajongásig imádja az előbbit, illetve annak receptjeit.
Ők ketten találnak egymásra, és simítják el egymás életének - nagynak látszó - gubancait.
A film könnyedséggel és humorral emlékeztet arra (nekem ez nagyon jól jött tegnap) hogy csak szeretettel és elhivatottsággal érdemes csinálni mindent, amibe belefogunk.
Még akkor is, ha senki nem értékeli az ötleteinket.
Végül úgyis minden úgy alakul, ahogy a legjobb lesz nekünk. Bár benne van a pakliban, hogy az nem az lesz, amit mi korábban a legjobbnak gondoltunk, illetve amihez kézzel-lábbal ragaszkodtunk.
Szóval csak lazán, és sok szeretettel! :-)
Íme egy kis ízelítő a filmből:
Képek forrása: Le Bisciut facebook oldala, www.berlinale.de, www.frenchmovielover.blogspot.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése