Ebédidő

A képen látható bácsi a Notting Hill-en, a Portobello Road-on 

katonai relikviákat árul egy kis standon.

Itt éppen az ebédjét fogyasztja. A standja mellett üldögélve egy széken.

Szépen, nyugodtan.

A tálcájára a következő van írva:

"Closed for lunch."

Azóta, ha azt gondolom, hogy most nincs lehetőségem kikapcsolni, leülni egy pillanatra, hogy igyak egy pohár vizet, vagy hogy kifújjam magam egy kicsit, akkor eszembe juttatom ezt a bácsit.

A bácsit, aki a legnagyobb tömegben (potenciális vásárlók gyűrűjében) egyszerűen leült a kis standja mellé, levette a katonai sapkáját, elővette az ebédjét, és arra a fél órára nem foglalkozott semmivel, csak azzal, hogy jóllakjon!

Nekem leesett az állam, mikor megláttam a kis cetlijét!

Ha ő meg tudja csinálni, akkor mindenki!

Egy ebédidőnyi szusszanás mindenkinek jár!

És meg lehet oldani! A legszorítóbb határidők közepette is!

Mert fontos az, hogy minden nap adj magadnak időt, hogy megállj, 

hogy letojd a világot egy kicsit, és hogy töltekezz!

Tartsd magad fontosnak annyira, hogy megengedd magadnak azt a kis szünetet!

Boldogság 100 napig... és még tovább

Te képes lennél 100 egymást követő napon boldog lenni?
Egyáltalán mennyire vagy boldog mostanában?
Lehet, hogy azt hiszed, hogy nem vagy az.
Pedig lehet, hogy mégis az vagy, csak esetleg nem figyelsz oda azokra a kis apróságokra, amelyek tudatosíthatnák benned ezt az érzést.
Azt gondolom, hogy a boldogság nem konstans állapot, hanem pillanatok sokasága, melyek lehetnek sűrűbbek és ritkábbak is sajnos. De leginkább azon múlik a dolog, hogy észre vesszük-e ezeket a pillanatokat?
Van egy kihívás, a 100 boldog nap, melyet a résztvevők 71%-a, saját bevallása szerint, azért nem tud teljesíteni, mert nincs ideje rá. Valóban így lenne? Nincs időnk boldognak lenni?
Ez elég szomorú lenne...
Én tegnap elhatároztam, hogy belevágok ebbe a kihívásba, és teremtek magamnak időt rá, hogy észre vegyem a boldog pillanatokat, tegnaptól számítva 100 napig.... illetve hát valószínűleg tovább is, mert ugye (az agykontroll szerint is) ha valamit 28-30 napig egyfolytában gyakorol az ember, az rögzül, és szokássá válik. Milyen mélyen lehet akkor ezt a szokást 100 nap alatt bevésni az agyba és a szívbe?!
Tegyük hát a boldogságot a mindennapok szokásává!

forrás