De ősszel... olyankor a rengeteg gyönyörű színnek és a csodás fényeknek köszönhetően a Természet Bolondja leszek.
Ősszel, ha süt a nap, akkor én csak a szabadba vágyom.
És ha sikerül, akkor olyan nagyon jól érzem magam, hogy szinte én sem hiszem el.
Mindig rácsodálkozom, hogy a dolgok milyen magától értetődő rendben folynak "odakint". A természetnek megvan a maga ritmusa, és mindenféle kérdőjel vagy kétség nélkül megy minden a maga útján, történjen bármi.
Ilyenkor mindig rájövök arra is, hogy milyen nagy butaság azokon a dolgokon aggodalmaskodni, amiken általában szoktunk, szoktam én is.
Ha valami nem úgy sikerül, ahogy kellene, vagy ha akadályok gördülnek elém, csak el kell hinnem, hogy fölösleges feszengenem, csak bíznom kell abban, hogy a dolog kiforrja majd magát, és úgy fog alakulni, ahogy nekem az a legjobb. Egyébként mikor ilyesmit olvasok, hajlamos vagyok magam is azt gondolni, hogy ez spirituális "maszlag" és ugyan szépen hangzik, de...
... aztán egy-egy ilyen őszi séta során rájövök, hogy tényleg igaz.
Egy-egy átlagos, dolgos hétköznapon, mikor épp az irodában ülök, egyszerre csöng két telefon is, és valami apróságon stresszelek, akkor tudom, erőt fog majd adni, ha ezekre a sétákra és a természet rendjére gondolok.
A szabadban tett őszi sétáim kifújják a fejemből az aggodalmaskodást, és kiürítik mindazt, ami nem is fontos igazán.
Erőt merítek belőlük.
Kívánom hát Nektek is, hogy szabaduljatok ki kicsit a természetbe, és érezzétek magatokat jól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése